Szóval az előbb eléggé megíjedtem, de most már minden OK. Lehet folytatni a böjtölést!
j Nem, nem ittam közben semmit, és nem is véletlenül írtam ide a böjtölés nem éppen közkedvelt szavát. Az igazság azonban az, hogy ezek a vigiliai napok azért nem voltak fenékig tejfelek, egészen a nap végéig, azaz éjfélig.
Nekem most két ilyen nap jut az eszembe, amelyeknek vigiliájuk volt. Az egyik a karácsony, a másik a húsvét, de lehet, hogy még volt egyéb is, csak azt már elfelejtettem.
Ezek a napok azonban kétség kivül rászolgáltak a virrasztásos várakozás örömteli feszültségére, hiszen Betlehemben Jézus éjjel született, Jeruzsálemben pedig éjjel támadt fel.
Az első tényre "bizonyítékok" sokasága áll rendelkezésünkre. Ilyenek pl. a betlehemi csillag, a pásztorok és királyok ajándékozó látogatása, na meg az angyali szózatok zengedezése, ha ezekről videók és hangfelvételek - sajnos - nem is készültek annak idején. Pedig ezeknek a keruboknak és szeráfoknak nem okozott volna különösebb problémát egynéhány éjszakai felvétel érdeklődésre biztosan számot tarható produkálása.
Na de hát ez már így alakult, utólag ilyesmit hamisítani nem nagyon lehet, de ha ez egyszer mégis megtörténne, akkor mérget vehetünk rá, hogy az elkövető magyar zseni lesz!
A feltámadás körül egy kicsit homályosabb a helyzet, mert ott mindössze néhány asszony elbeszéléseire hagyatkozhatunk. Az asszonyok pedig köztudomás szerint szeretnek pletykálni, és közben egy kicsit el is térhetnek a hiteles tényektől. De a feltámadás, tehát a húsvét ünnepe messze van karácsonytól, így ezt vonalat ne is firtassuk egyelőre.
Legjobb lesz tehát, - már csak a cím kedvéért is - ha visszatérünk a karácsony vigiliájához, mert ezen a napon sok érdekes dolog megtörtént valamikor, ha eltekintünk is a betlehemi eseményektől, és csak a közönséges halandók aznapi életét nézzük egy kicsit végig.
Az ember gyereke ugye megszületik - ha nem is mindenki karácsony éjjelén - és elkezd nőni, növögetni, amíg egyszercsak nem a saját nevén nevezi magát, ahogy azt másoktól hallja, hanem azt mondja, hogy ÉN. Ez a perc az öntudatra ébredés pillanata, ekkor születik meg önmaga számára is egy új ember! Hogy ez jó vagy nem, azt nem lehet eldönteni, de ez az élet rendje, és így nem is tehetünk ellene semmit.
Ettől az öntudatra ébredéstől számítva a csecsemő-korból belépünk a gyerekkorba, és elkezdjük felfedezni a körülöttünk lévő világot, annak eseményivel együtt. Ezek az események számunkra abban a korban még jórészt érthetetlenek, de legtöbbször már érdekesek, mint a most szóban forgó karácsony is, hogy nagyon el ne térjünk a tárgytól.
Erre a kis eszmefuttatásra azért volt szükség, hogy az ember különböző életkorban való viszonyát és ténykedéseit végig tudjuk követni a vigiliával kapcsolatban.
Egészen kis gyermekkorban a legelső, amit ezen a napon észreveszünk,
az a nemrégen említett böjtölés meglepetése. A böjti napokon ugye - az egyházi előírások szerint - háromszor lehet étkezni, de csak egyszer szabad jóllakni. Ez, egy ilyenhez nem szokott nebulót elég kellemetlenül érintő tiltás, mert ekkor észre kell vennie, hogy nem mindig lehet telezabálni a pocakot, még akkor sem, ha éppen éhesnek érezzük magunkat.
Az egyszeri jóllakás természetesen a déli ebédre vonatkozik, de reggel és este, meglepetésre, (teljesen érthetetlen okoból), a szülők kiszabják neki a megehető mennyiséget, akár tetszik, akár nem. Általában: nem!
Aztán alig néhány röpke év múlva észreveszi a szemfüles gyerek, hogy "hoppá, a böjti napokban van ám valami egészen jó dolog is"!
Mert érdekes módon a tejfeles bablevesbe - a rendes szokástól eltérően - még finom aszalt szilva is keveredik, amit egyébként a padlásról is csak elég körülményesen lehet máskor elcsenni. Most meg itt vannak hatalmasra felpuffadva a kanalamban, hogy szinte félni lehet a kidurranásuktól.
Aztán jön a csodálatos mákostészta, amit nomális körülmények között zsírral lehet és kell elkészíteni, de most ennek is tagadhatatlanul, kimondottan vajíze van. Nem is beszélve a rántott halról, amit én ugyan a szokott formájában nem túlságosan szeretek, de ma ez is vajjal készült, azt biztosan megállapíthatom.
Mindezen titkok magyarázatát én akkor nem nagyon kerestem, csak örültem a változatosság ízeinek. Az, hogy a vaj miért nem zsír és a hal miért nem hús, az engem teljesen hidegen hagyott. Gondoltam - azt hiszem teljes joggal - hogy ez nem az én dolgom,
ezt a felnőtteknek kell tudniuk, és azok bizonyára tudják is.
Lehet, hogy tudták, lehet, hogy nem, csak egyszerűen engedelmeskedtek az egyházi előírásoknak az én legnagyobb megelégedésemre.
Erről a "megelégedés" szóról eszembe jut, hogy ennek a bejegyzésnek a hossza is elegendő már, mert még mindig sok az írnivalóm, tehát egy másik bejegyzésre is szükségem lesz.
Na akkor ott majd megint találkozunk!
PLAZMAHALMAZ.
