Ugye, akkor ma van holnap!! Mert tegnap azt írtam, hogy holnap Mindenszentek lesz. Ma pedig, akárhogy vesszük is, a tegnaphoz képest holnap van, és valóban Mindenszenteket mutat a naptár is.
Régebben, amikor még a vallásos ünnepek divatja nem jöhetett vissza a köznapi életbe, meg errefelé, ahol az országnak ezen a kis részén főleg reformátusok élnek, sokat kellett vitatkoznom többekkel, szinte mindenkivel, azon, hogy nov. 1.-e az nem halottak napja, mert azt nov. 2.-án ünnepeljük. De az igazság az, hogy a legtöbben egy kicsit fejcsóválva gondolták magukban, hogy beszélhetsz amit akarsz, én tudom, amit tudok. Igaz, azt biztosan nem tudták, hogy én pannonhalmi bencés diák voltam, az ilyen egyszerű vallási jellegű dolgokkal tehát illik tisztába lennem.
Mára aztán valószinűleg ezek az illetők is rájöttek, hogy mégis csak nekem volt igazam, mert mostmár a tévékből és rádiókból is hallhatják az ünnepek környékén szinte óránként is, ha egy kicsit odafigyelnek.
Tehát itt van ez a kinek jobban, kinek kevésbé bánatos vagy esetleg még frissen fájó emlékünnep, amikor sokan talán csak egy kis kirándulási céllal, mások azonban őszinte érzelmekkel kelnek útra, és mennek a csend városaiba, a temetőkbe.
Most még mi is így cselekszünk évente, de azt nem lehet sejteni sem, hogy még hány ilyen alkalom adódik majd az életünkben.
Még visszük az élő virágokat, amelyek itt nőttek a szemeink láttára szép színes csokorrá, mintha csak tudták volna, hogy mára kell kivirulniuk, úgy beütemezték ezt a napot, erre az alkalomra várva.
Viszünk még aztán kis gyertyákat is, mint mindenki más is, mert a szélben erőlködő kicsi lángocskák az élet és halál jelképeinek tekinthetők.
Meggyújtásuk után van úgy, hogy szép, szélcsendes idő következik. Ilyenkor éli világát egyenletesen lobogő lánggal az élet - melegítve a közvetlen környezetét - és még mitsem tud arról, hogy bármikor jöhet egy szélroham, ami elfújja ezt a lángocskát, és örökre kialszik a melegséget sugárzó tiszta lángolás.
Ilyen a kis gyertyák sorsa, de éppen ilyen a miénk, embereké is.
A kis cérnaszál végén egy darabig lobog a kis láng, és ha végig tud is égni, akkor is elfogy körülötte az éghető anyag, és a kis cérnaszál, amelyen függ az életünk, belehullik a saját, semmivé vált, elfogyott éltető elemébe.
Ilyenkor aztán nincs tovább, csak azok, akik még itt maradnak, azok mondják egy kis rejtett félelemmel a halál jelenlétét látva, hogy "Nyugodjék békében!".
Aztán a legközelebbi Mindenszentek táján már eggyel több kis gyertya ég egy nem régi síron a temetőben, jelezve azt, hogy itt is nyugszik valaki, aki nem régen még maga is virágokat és gyertyácskákat szokott hozni a többi sírokhoz, és mondta ő is , hogy
REQIESCANT IN PACE !
ET LUX PERPETUA LUCEAT EIS !
PLAZMAHALMAZ.
