KARÁCSONY ESTÉJÉN.
Egy ideje már - jó néhány éve-
Ha közeledik a Karácsony,
Nem látok át egy furcsa rácson,
Amit emberkéz alkotott az ég és Föld közé,
Hogy véletlenül se láthassunk a csillagok fölé.
Gázfelhő ez, mi hoztuk létre,
Hadd láthassák ott fennt is végre,
Hogy mire képes már az Ember,
Ha békén hagyják, hogy "teremtsen!"
Műholdak szállnak csillogón
A csillagok között,
A betlehemi csillag is már
Műholdnak öltözött.
De nem mennek utána most
Sem királyok, sem pásztorok;
Az emberek nagyobbik része
Étlen és szomjan tántorog.
Csillagokat, gázfelhőket
Gyártani mi már jól tudunk,
És hogy klónozni is megtanultunk,
Lett jó pár milliárdosunk!
S míg itt halálra fagynak most mások,
Yachtokon nyaral sok milliárdos.
Ez bizony nem szép ajándék,
Ez a nemléttel való játék;
Bíz ez nem karácsonyi eszme,
Ilyent nem akar a legszentebb este.
De én sem, és mi sem akarjuk,
S míg a fázókat takarjuk:
Nézzünk az égre; itt a Karácsony!
Hátha most átlátunk az égi rácson...
PLAZMAHALMAZ.
