Ez a III. bejegyzés erről a témáról biztosan az utolsó lesz, mert már így is elég sokat meséltem, de talán nem érdektelenül. Hiszen a karácsony és "kapcsolt részei" mindig is érdekes a legtöbb embernek, ha ismeri egy kicsit a szeretetre vágyás, vagy a szeretetet adás igényeit.
Eddig egészen elfeledkeztünk arról, hogy ez a vigília-nap egyúttal a szent este napja is, pedig ez lényeges dolog akár még a böjttel kapcsolatban is. Mert egyszer eljön az este, aztán az éjjel, és benne az éjfél misztikus csodája, valahol messze, Betlehemben.
Tudtommal a Bibliában szó sincs arról, hogy pontosan az éjfélnek valami kiemelt jelentősége lenne a Messiás megérkezésével kapcsolatban. A születés pontos ideje nem ismert, de ez nem is érdekes, hiszen az éjfél nem azonos pillanatot jelent a Földön.
Amikor Betlehemben éjfél volt, akkor Ausztrália bizonyos területein pl. a déli harangszó zengett volna, ha az akkori idő kapcsán már ilyenről beszélhetnénk.
Én azonban a szenteste legfényesebb pontjának mégis csak az éjfélt érzem, és az ebben az időben felzúgó harangok ünnepélyes harmóniáját, ami azért egy bizonyos érzésvilágot bearanyoz itt a földön, és az itt élő emberek lelkében.
Mi azonban az előbb még a böjtnél és a vajnál, meg a halnál tartottunk. Most már talán tovább mehetünk, mert megint kifutunk az időből és a lehetőségekből.
Folytassuk ott, hogy amint a gyerek már akár iskolába is jár, vagy még az előtt, otthon, a szülőktől és az esetleges nagyobb testvéreitől szépen megtanulja a karácsonyi énekeket. Aztán már semmi akadálya annak, hogy ő is elmenjen a barátaival a kis Jézust köszönteni. Ez önmagában is egy nagy élmény, ráadásul még "hoz is valamit a konyhára",
ha éppen nincs egy olyan infláció, mint amilyenről már szó esett. Mert az "egymilliárd millpengők" idejében semmi értelme nem lehetett a pénzszerzés eme módjának, hiszen az előbb említett nem is létező számjegy értéke, - ha elméletben nem is - gyakorlatilag már közelíti a matematikai végtelent.
Aztán szép lassan telik az idő; a kis mendikás gyerekek felnőtt daliákká és szépséges tündérkisasszonyokká cseperednek. Ekkor azonban már nem a semmit nem érő rézpetákokért megy a mendikálás, hanem azért, hogy az egyébként is egymásra váró párok különböző nemű tagjai - tehát a fiú és a lány - a karácsonyt köszöntő éjjeli csapat valamelyikében szépen egymás mellett lehessenek.
Megy ez minden szervezés nélkül. Az ember azt is hihetné, hogy ezek az összetalálkozások teljesen a véletlen szülöttei, pedig dehogy! Nem véletlenek ezek, hanem a karácsony ajándékai azoknak, akik szeretik egymást, csak kevés az akalom a találkozásra, ki kell hát használni az ilyenkor adódó lehetőségeket.
Ezek az így kialakult kis társaságok aztán együtt maradnak addig, amíg el nem közelg az éjféli mise ideje. Amikor azonban a toronyban felzengenek a harangok, akkor mindenki siet a templomba, ahol rövidesen fortisszimóra kapcsol az orgona összes sípja, és valamilyen különös mámorban felcsendül a régen várt örömének a zsufolásig megtelt templomok hatalmas légterében:
"Fel nagy örömre, most született,
Aki után a föld epedett.."
Csodálatos, utánozhatatlan hangulata van az éjféli mlséknek. Ezt leírni nem lehet, hát meg sem próbálkozom vele; ezt legalább egyszer egy életben át kell mindenkinek élnie!
Az éjféli mise után aztán jön a böjtnélküli világ! Vége a vigiliának, lehet már enni mindent mindenkinek, amennyi csak jól esik. A legtöbben azonban a miséről hazaérkezők közül - mintha csak összebeszéltek volna - a kocsonyás-tányérok után ácsingóznak, mert erre fente már a fogát a sok böjtölő éhenkórász.
Hát ezek a kocsonyák meg is érték a várakozást, meg a böjtölést, mert így egy kicsit éhesebben még sokkal jobban ízlenek, mint böjt nélkül, pedig úgy is aranyérmet érdemelnek a háziasszonnyal egyetemben. Az a finom kis füstölthús zamat megbolondítja úgy ezt az ételt, hogy az ember el sem tudja képzelni, hogy vannak az országnak olyan részei is, ahol a kocsonyából azt a kevés, de mindenképpen szükséges füstölthúst kihagyják. Nem is érnek aztán az így készült békafogó kocsonyák semmit, még akkor sem,ha tényleg miskolciak!
Ezek után jól esik egy-két pohár bor, és már lehet is lefeküdni, mert mindjárt itt a reggel, amikor ismét lehet kocsonyát enni, és megint lehet a templomban akár a pásztorokról is énekelni.
Véget ért a Vigillia, itt a Karácsony, aztán pedig a két ünnep köze! Hát nem csupa öröm a világ és az élet?!
Hát ha már így minden rendben van, akkor HELLÓ KARÁCSONY! Ha minden továbbra is rendben lesz, akkor jövőre újra, ugyanitt, Veled!
PLAZMAHALMAZ.
